A 99. percben dőlt el az új korszak első derbije: Szoboszlaiék történelmet írtak a Mersey partján

Nekünk, fehérváriaknak sem ismeretlen az az egyszerre bizsergető és feszült érzés, amikor egy csapat hátrahagyja legendás, ám megkopott otthonát, hogy egy modern arénába költözzön. Egy ilyen váltás sosem csak a betonról és a fűről szól, hanem a közösségi terek, a meccsnapok rituáléinak teljes átalakulásáról. Pontosan ez a kulturális sokk ágyazott meg a 2026-os év első, sorsdöntő Merseyside-derbijének a Hill Dickinson Stadionban.

A mindent eldöntő pillanatig egészen a 99. percig kellett várni. A sérülések miatt megítélt 11 perces ráadás legvégén a Liverpool kiharcolt egy szögletet. Szoboszlai Dominik kocogott ki a bal sarokba, hogy elvégezze a pontrúgást. Bár a meccs korábbi szakaszában a magyar középpályás a szurkolók szerint nem élete formájában futballozott, a legkritikusabb pillanatban visszanyúlt salzburgi éveinek specialitásához: tökéletesen tekert középre, a berobbanó Virgil van Dijk pedig a hálóba bólintott, beállítva az 1–2-es végeredményt. A vendégszektor felrobbant, a dráma pedig lezárta a két csapat 248. jegyzőkönyvezett találkozóját.

Ahhoz, hogy megértsük ennek a gólnak a súlyát, vissza kell tekintenünk a kezdetekre. Sokak számára ma már meglepő, de az 1878-ban alapított Everton volt a város elsőszámú csapata – a hazai drukkerek a meccs előtt a „the Originals” felirattal hirdették büszkén a múltat. Az Everton eredetileg az Anfield Roadon játszott, ám az 1892-es bérleti viták és John Houlding vezérlete nyomán létrejött a Liverpool FC (az Anfield Road 73. alatt, ahol ma egy falfestmény őrzi az emléket), a kékek pedig a Goodison Parkba tették át székhelyüket. A régi arénában az első derbit 1894-ben rendezték, az utolsót, a 120. találkozót pedig mintegy 130 évvel később, 2025 februárjában játszották, amely egy érzelmes, 2–2-es döntetlennel ért véget.

Az Everton új otthona, a pilonokon szinte a Mersey-folyó torkolatába épült Hill Dickinson Stadion teljesen új dimenziót nyitott. A régi, 190 centis magassággal nyomasztóan alacsony folyosókat, az olykor balesetveszélyes, szűkös kifutókat és a 39 ezres kapacitást egy majd 15 ezerrel több néző befogadására alkalmas, meredek oldallelátós, német stílusú ékszerdoboz váltotta fel. Bár a hőmérő csak 11-12 Celsius-fokot mutatott, a zárt katlanban és a tűző napon szinte nyári hőség uralkodott a szorosan összezsúfolódott fanatikusok között.

A stadionváltás azonban áldozatokkal is járt, ami egy urbanisztikai és társadalmi trendet is kiválóan szemléltet: a modernizáció sokszor felfalja a hagyományos találkozóhelyeket. A Goodison Parkot bár nyár óta az Everton női csapata és a tartalékok használják (elkerülve a Highbury, az Upton Park vagy a Maine Road sorsát), az olyan kultikus helyek, mint az 1880-as évek óta működő Winslow pub, februárban bezártak. „Alapvetően esélytelen helyzetből próbáltuk életben tartani az egészet. Nagyon függtünk attól, hogy mennyien fordulnak meg nálunk a meccsnapokon – a forgalom több mint 90 százaléka akkor keletkezett. Ha ezt elveszíted, egyszerűen nem tudod pótolni” – mondta Dave Bond, a hely tulajdonosa. Ezzel szemben az új aréna közelében fekvő, 1700-as évek végén nyitott Bramley Moore pub új erőre kapott, és már délelőtt 10 órakor megtelt a helyi idő szerint 14 órai kezdőrúgást váró „toffees” szurkolókkal.

A meccs iránti hisztéria elképesztő volt. Arne Slot, a vörösök holland menedzsere „rendkívül különleges összecsapás”-ként hivatkozott a találkozóra. Míg a hazai drukkerek 14 meccs óta tartó nyeretlenségük ellenére bizakodtak, a 30 fontba kerülő jegyek a másodpiacon 500-600 fontért cseréltek gazdát. A 3000 fős vendégszektorba vágyók pedig akár 1200-1400 fontot is kifizettek a belépésért.

A pályán a tabellán 47 ponttal hetedik helyen álló Everton óriási lendülettel kezdett az 52 ponttal ötödik Liverpool ellen. Az első 15-20 percben a hazaiak szervezettsége és a közel 50 ezer kék fanatikus hangja dominált. A 27. percben Iliman Ndiaye gólját a videóbíró még érvénytelenítette, ám a 20-szoros angol bajnok vendégek részéről Mohamed Szalah nem hibázott, és bevette a 32 éves, 82-szeres angol válogatott Jordan Pickford kapuját (0–1). Pickford megítélése a lelátón kettős volt: a kékek „istencsászárként” ünnepelték, míg a vörösök válogatott szidalmak közepette emlegették. Szalah találata mély érzelmeket váltott ki a vendégszektorból. „Ha ez lenne az utolsó gólja nálunk, az sem zavarna, az egyik legjobb forgatókönyv, hogy az Evertonnal tol ki még utoljára” – jegyezte meg egy liverpooli a szünetben.

A második félidő drámai fordulatokat hozott. Kiernan Dewsbury-Hall centerezése után Beto érkezett önfeláldozóan, és egyenlített (1–1). Az esetnél a vendégek kapusa, Giorgi Mamardasvili megsérült (Alisson Becker már korábban kidőlt), így a Prestontól ingyen igazolt, a Premier League-ben négy éve pályára sem lépő Freddie Woodman állt a gólvonalra. Bár felmerült a magyar Pécsi Ármin bevetése is, Slot a rutint választotta. A Liverpool játéka visszaesett, nyoma sem volt a PSG elleni BL-vereség után megígért offenzív futballnak, amit a vendégdrukkerek füttyszóval is jutalmaztak.

A keret harmadik magyarja, Kerkez Milos a klubikon Andrew Robertson mögött a padon kezdett, de miután pályára lépett, az ő zseniális átlépése után Rio Ngumoha ziccerben a kapu fölé tekert. A meccs ekkor már az iksz felé csordogált, ám jött a 99. perc, Szoboszlai szöglete és Van Dijk fejese.

A Liverpool 101 korábbi győzelem, 78 döntetlen és 68 vereség mellé egy újabb, mindennél fontosabb diadalt írt a közös történelemkönyvbe. Míg az 1894-es első Goodison Park-i derbit a kékek nyerték 3–0-ra, az Everton új otthonát a vörösök avatták fel győzelemmel. A meccs, amely a Bajnokok Ligája indulás szempontjából is kulcsfontosságú volt, megmutatta: a stadionok változhatnak, a kocsmák bezárhatnak, de a Mersey-parti futball szenvedélye elpusztíthatatlan. Vajon 132 év múlva erről a gólról fognak úgy beszélni, mint mi ma a régi Goodison legendáiról?